Részletek a zárónyilatkozatban.
ZÁRÓNYILATKOZAT
A Budapest Központ a Párbeszédért és a Tömeges Atrocitások Megelőzéséért párbeszédsorozatot szervezett, amelyben a radikális jobboldaliak/tradicionális nacionalisták (a közbeszédben “szélsőséges nemzeti radikálisok”), az LMBTQ, a roma és a zsidó közösség (a közbeszédben “sérülékeny társadalmi csoportok”) két-két tagja vett részt magánszemély minőségben.A kezdeményezés célja az volt, hogy tegyünk lépéseket a radikálisok, valamint az LMBTQ, roma és zsidó közösségek közötti gyűlölet csillapítása, a szélsőségesedés megelőzése és a békés együttélés elősegítése érdekében.
A résztvevők mindenekelőtt hangsúlyozták a jelentőségét és előnyeit önmagában annak a lehetőségnek, hogy közvetlen kapcsolatba kerültek és kommunikálhattak a másikkal. Voltak azonban, akik kiszálltak a folyamatból.
A párbeszéd folyamata során a résztvevők tabuktól mentesen, a másik megbélyegzése és démonizálása nélkül, nyíltan és őszintén cseréltek véleményt, ismertették és magyarázták álláspontjaikat és tisztáztak alapvető félreértéseket. A kezdeti indulatok jelentősen mérséklődtek, helyükbe fokozatosan az egymás iránti őszinte érdeklődés lépett. Az eredetileg ellenséges és konfliktusos emberi kapcsolatok pozitív irányba fejlődtek, az esetek többségében nem várt mértékű, kedvező változáson mentek keresztül. A résztvevők személyesen tapasztalták meg, hogy lehetséges, hogy meglepő, pozitív kimenetele is lehet, ha merőben más, akár ellentétes nézetvilágú emberek párbeszédet folytatnak. Ma már jobban értik, hogy mit és miért mond a másik, árnyaltabban látják a másikat, empatikusabban viszonyulnak a másikhoz.
A párbeszéd hozzájárult a résztvevők előítéletes gondolkodásának gyengüléséhez, a közösségek közötti konfliktusok okainak tárgyilagos megismeréséhez és a saját burkok feltöréséhez. A résztvevők a találkozások során fokozatosan megteremtették a békés együttélésről szóló közös gondolkodás személyes feltételeit.
A tapasztalatok birtokában, továbbá a hazai társadalmi viszonyok, feszültségek és lehetséges konfliktusok ismeretében a résztvevők fontosnak tartják, hogy a párbeszéd szélesebb körben folytatódjék. Szükségét és értelmét látják olyan személyek bekapcsolásának, akik közösségeikre potenciális befolyással rendelkeznek. A továbblépés egyik lehetséges útjának vélik ún. “párbeszédkörök” életrehívását és megoldásközpontú párbeszéd indítását. Várakozásaik szerint a párbeszédsorozat folytatása csoportonként legalább hat párbeszéd fordulót követően a személyes szinten túl a közösségekre is kiható pozitív eredményekhez vezethet.
A dokumentum a teljes folyamatban résztvevők közös véleményét tükrözi.
Személyes nyilatkozatok
- „ A projekt során elmondhatatlan fejlődésen ment, szerintem, mindenki keresztül. Csak próbálkozhatok az érzékeltetéssel: onnan, hogy kicsit félénken ültem még be a kamerák elé, elvégre nagyjából tudtam milyen volumenű és markáns emberekkel fogok diskurálni az elkövetkező időszakban, oda jutottunk, hogy az utolsó pár személyes találkozón már barátként üdvözöltem a "vitapartnereimet".
És mindehhez nem volt szükségem sem meggyőzésre, sem a saját-, vagy más véleményének a korrumpálására.
Ha röviden szeretném megfogalmazni gondolataimat, azt mondanám, hogy egy empatikusnak gondolt emberből elindultam egy ténylegesen empatikussá váló ember felé.
Rá kellett jönnöm, hogy a jövő nem a teljes konszenzusban rejlik, hanem abban, hogy nem próbáljuk meg egymás véleményét és tapasztalatait invalidálni.
Összességében a fejlődéshez nem csak a vitára, de sokkal inkább a párbeszédre van szükség. Ehhez persze elengedhetetlen elsősorban egy tér és egy mediációs közeg, ami jelen projektben elindult egy kiforrott állapot felé.
Nagyon szeretném, hogy a jövőben nálam befolyásosabb és fontosabb emberek is hozzánk hasonlóan tudjanak leülni egy párbeszédre, és ha a projekt ilyen módon tudna a társadalom hasznára válni.“
- „Nagyon érdekes volt megfigyelni, hogy egy ilyen találkozón, amely teljesen titkos, mennyivel másabb a párbeszéd. Mennyivel könnyebb közös nevezőre jutni, ha a mögötted lévő társadalmi szervezet vélt vagy valós sztereotípiáit nem kell a hátadon cipelned, hanem tényleg mint individuum tudsz viselkedni.
Ez a fajta eszmecsere sokkal közelebb hozta az eltérő gondolatvilágú embereket, sokkal inkább volt vita, mint veszekedés.“
- „A párbeszéd fontossága és értéke nagyot változott bennem a folyamat alatt.
A kezdeti hozzáállásomról, melyről azt hittem, hogy az valóban a párbeszéd igénye, kiderült, hogy inkább afféle kinyilatkoztatási és igazságszolgáltatási vágy. Idő és a másik fél kellett ahhoz, hogy rádöbbenjek: a valós párbeszéd nem az, mint ami az én fejemben volt.
A folyamat alatt - ha nem is sokat, de - találtam közös pontot a gyökeresen mást gondoló tradicionalista társakkal, és találtam ellentétet az azonos csoportból érkezőkkel is, sőt. Megtanultam elfogadni a gondolatukat úgy, hogy azt ne támadásnak vegyem. Ezzel sok fejfájást és szorongást tudok a jövőben elhagyni.
Elengedhetetlen a nyitottság és az időtényező, de ha ez megvan, gyógyító erővel hatnak a résztvevők kérdései, amik egészen intimmé tudtak a megteremtett bizalom által válni.
Egy gondolat nagyon velem van, ami a folyamat alatt elhangzott: “Nem baj, ha azt gondold, hogy a másik hülye, de járj a végére, hogy valóban ezt gondolod-e!” Ha ezt az utat követem, nagyon kevés hülye lesz.”
- “Különös érzés, amikor az ember saját személyes - és igazán személyes - életesemény-emlékeit olyan valakivel osztja meg, akit nemhogy nem ismert a párbeszédfolyamat előtt, de akitől ráadásul „egy világ is választja el”. Ezzel együtt nagyon pozitív élmény megtapasztalni azt, hogy egy ilyen őszinte feltárulkozás valóban olyan nyitottságot eredményez egy párbeszédfolyamatban, amely alapját képezheti annak, hogy jobban megértsük egymást. A megértés pedig alapvető fontosságú ahhoz, hogy párbeszéd alakulhasson ki, amely mindenképpen csökkenti a feszültséget még olyan témák esetében is, ahol valóban szinte áthidalhatatlan a véleménykülönbség.”
- "A beszélgetéssorozat sok minden más mellett abban a véleményemben teljesen megerősített, hogy az ellenkező, sőt áthidalhatatlan távolságban lévő véleményeket valló csoportok, személyek közötti párbeszéd vagy akár moderált körülmények közötti vita "kötelező" lenne mindenkinek, aki markáns közéleti véleményt akar megfogalmazni akármelyik társadalmi csoportról. Mert enélkül szinte csak a médiában megjelenített képre és információkra lehet támaszkodni az adott csoportot illetőleg, ami nagyon kevés. Ezen a sorozaton az egymás véleményének jobb megértése és megismerése mellett rengeteg dolgot megtudhattam a többiek motivációiról, hogy mit miért gondolnak úgy, és persze ez fordítva is igaz; ez a tapasztalat szerintem felbecsülhetetlen értékű. Az ilyen beszélgetésekhez persze ki kell lépni a kényelmes komfortzónánkból, véleménybuborékunkból és ehhez tényleg komoly erőfeszítést kell tenni, nehéz feladat. A legtöbben ezért nem is vállalkoznak arra, hogy leüljenek "szemben álló felekkel" bármilyen beszélgetésre. Külön kiemelném a moderált párbeszédek utáni "informális" beszélgetéseket, ami nyilván a kellő idő után tényleg felszabadult párbeszédet és véleménycserét tett lehetővé, mindezt úgy, hogy megítélésem szerint senki nem adott fel semmit az eddigi szemléletéből, de sokkal értőbben, tapasztaltabban és megértőbben tudja látni, "megítélni" a többi csoporthoz tartozókat vagy azok véleményét."
A Budapest Központ megragadja az alkalmat, hogy köszönetet mondjon a King Baudouin Foundation nagylelkű adományáért és a Közép-Európai Egyetem támogatásáért.
Budapest, 2022. november 30.
